A diákoknak alapvető hiányosságaik vannak. Az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21. A Z generáció tagjai „nemcsak nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de Tokajt Eger, Pannonhalmát pedig Balatonfüred helyére jelölik be egy vaktérképen". Száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy Klapka-induló dallamát.

olyan mintha

a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne

- vélekedik Tózsa István, a Corvinus egyetem hungarikumtanára. A 444 erről szóló cikkét itt olvashatod el.

 ez a kérdés válasszatok -
Kozmopolita szakbarbárok vagy magyarságtudó polihisztorok? 

Gyakran hallani, hogy fiatalok tömegei a szabad és modern oktatásért tüntetnek, hogy ne azt a sok régi felesleges szart tanítsák nekik, amit az Y generációra ráerőltettek, hanem helyette valami életképesebb dolgot. De akkor mit tanulnak most, ha modern oktatás még nincs kész, a magyar kultúra pedig már bűzlik? 

Kellemetlen! Bár annyira azért mégsem. Tanulnak az internetről, meg egymástól. Tudnak angolul, elolvassák a Wikipédiát, ismeretterjesztő videókat néznek, projekteken dolgoznak. A külföldi tudásanyag beáramlását nem lehet megakadályozni egy modern társadalomban, kivéve az oroszoknál, ahol Putyin saját Wikipédiát szeretne és újraírná Chernobylt. Nekünk is lenne még hová fejlődni, hogy elérjük a orosz oktatás legendás szintjét!

Az éremnek egyébként két oldala van, több mint valószínű, hogy általános műveltségben gyengébb lesz a Z az Y-nál, de az innen felszabadult "tárhely" olyan területekre lesz használható, mint a rugalmasság és a versenyképesség növelése.

 a magyarok istenére esküszünk -  
Milyen volt a 90-es évek iskola-feelingje? 

A rendszerváltást követően onnan akarták folytatni a kulturális okítást, ahol a Horthy rendszer abbahagyta. Mindezt elképesztően savanyú és ódivatú módon, szürke esős délelőttökön a vibráló fénycsövek alatt egy poroszosan kattogó gőzszelepes osztályteremben.

Ha nem nézhettünk volna amerikai filmeket és nem játszhattunk volna számítógépes játékokkal másfél évtizeden át, 2004-re úgy nézett volna ki a helyzet, mintha a fiatal Petőfi csatlakozna az Európai Unióhoz.

Vidéken, ahol nem voltak elit- és magániskolák, a gazdag gyerekek életükben először tényleg megtapasztalhatták a felsőbbrendűség ízét. Ehhez csak annyi kellett, hogy a szüleik Amerikából hozatták nekik a ruhákat, szeptember elsején egzotikus nyaralásokról számoltak be, miközben minden osztályteremre jutott úgy 5-6 Kenny. Ők WC-papírba csomagolt, használt tankönyvekkel, lyukas ruhában ápolatlanul rosszalkodtak. A tündérmesék és a groteszk valóság világa volt, ahol minden gyerek gazdag individualista szeretett volna lenni, ehelyett mik lehettünk? Magyarok. 

Mindenki felnő egyszer?

Hol kötött ki a 90-es években felnövő korosztály? Az élelmesebbeket vitte külföld, akik maradtak azok is ugyanúgy az okostelefonok bűvöletében élik fejlődésre ítélt életüket, individualistaként is közelebb állnak a Z generációhoz, mint Kövér Lászlóhoz. Az Y-osok a digitális korszak berepülő pilótái voltak és ha nem az irigység vezérli őket, akkor nem fognak a fiatalok útjába állni. Persze lehet álmodozni arról is, hogy a fiatalok krumplit pucolnak Horthy Miklós tengeralattjáróján. Életlen késsel, véletlenül sem IKEA-s zöldséghámozóval, mert mindenkinek be kell járni a csicskalétrát. Fiacskám, most majd szépen te is megtanulod a magyarok istenét !

Minek vonzó lenni ma?

2020-ban? Valószínűleg magyarul beszélő külföldinek. Hogyan értelmezhető Tózsa észrevétele / kutatási eredménye, ha nevezhetjük annak? Úgy, hogy a magyar fiatal lokálisan tájékozatlan, híján van a klasszikus műveltségnek és legkevésbé sem érdekelt a hagyományőrzésben? Többre értékeli a szólásszabadságot, mint a hazaszeretetet? 

Vagy pontosan arra világít rá, hogy az új korszellem nem a pálcával fegyelmező tanárokat, kuruc indulókat, 48-as huszárságokat, matyóhímzést, néptáncot és túlsúlyozott irodalomoktatást igényel. Nem a tiszteletteljes tekintélyfélő magaviseletet tartja követendőnek. 

Mégis milyen legyen egy magyar fiatal? Lehetne mondjuk egy tradicionális kipcsak harcos, aki szőnyegbe csavarva rabol magának feleséget. Egy vasútmodellező, Don-kanyar szakértő weirdo, aki anakronisztikus buborékban, romantikus fantáziák mögött tengeti valóságról lepattant életét? Vagy milyen a jó magyar fiatal? Locsolkodni meg temetőbe jár? Egyetem mellett sem hagyná ki a vasárnapi rántotthúst? 

Mikor érné meg magyarnak lenni?

Ha Magyarország nem a gyengébb kelet-európai minőséget képviselné. A gyengébb életszínvonalhoz ugyanis másodkategóriás életérzés tartozik, ami nem egy amerikai álom. Az is segítene ha nem a susmusolást, korrupciót, oligarchákat tekintenénk hungarikumnak. A német kereskedelmi üzletláncok édes, zamatos gyümölcsöket árulnak, a magyarok polcán meg rohad minden ami kint van. Ott az édes szőlő is savanyú, döntsd el, 50%, hogy bejön, sok sikert hozzá. Valahol meg tudják oldani érdekes módon, hogy csak a jót és a prémiumot rakják ki,  a szart és a lehúzást ki se teszik. Az sem ártana, ha a téliszalámi és a tokaji aszú mellett lenne még mondjuk pár nagyobb kaliberű dolog is:

Franchise láncok és brandek, amelyek nem a politikusok pénzmosodái hanem tisztességes, kormányokon átívelő vállalkozások. Svédországban nem a Rossmann és DM visz mindent, hanem egy mindenki által ismert hazai üzletlánc, magas minőségű termékekkel. A McDonalds mellett ott a Max, vagy a finneknél a Hesburger. A helyiek azért preferálják a hazait, mert magasabb minőséget képvisel. Senki nincs a jó ellen, de ahhoz először jónak kell lennie. Tudás, szervezettség és koncepció van mögötte. Mészáros Lőrinc önmagában nem elég mögé. Ennél jobban kell akarni. És akkor talán a fiatalok is elkezdenek akarni újra magyarnak lenni.