Elmesélem nektek, milyen egy kocsmanáci: egy aljas nyilas pribék, messziről felismerhető niemand, falkába verődött hiénakutya, indulatoktól túfűtött elvakult csődtömeg, utcán garázdálkodó huligán, hobbirasszista, az ajtódon kopogtató elmebeteg, a mindenkori törvényes rend ellensége.
Ezek az embernek csak a legnagyobb jóindulattal is ritkán nevezhető véglények a zömével társadalom alsóbb rétegeiből kerülnek ki, ha pedig nem, akkor egészen biztosan oda tartanak. Vannak állomások, ahol még ki lehet szállni a buliból. Sokat jelent az iskolázottság és később a jövedelem is hozzájárulhat, hogy ne legyél egy alpári önmagát ismételgető gyengeelméjű offos tróger. Ha viszont egy ilyen darutollas, nyereg alá szart filléres bohóccá szeretnél válni, mindent bele!
Befogadásra várók szubkultúrája - Csőcselék és az alkoholista konformizmus, ahol a gyűlölet a közös nevező
A kocsmanácik általában az élőhelyük egyik lepusztultabb kocsmáját választják törzshelyükké, de jószerivel minden sportkocsmában fellelhetőek. A kanapénácikhoz hasonlóan primitív és aggresszív jelszavakat okádnak fel, érvelni nem tudnak és nem is akarnak, lehetetlenség vitatkozni velük, anélkül, hogy megkapd a zsidóbérenc, hazaáruló, kommunista vagy libsi jelzőt.
Általában irreális politikai nézeteket vallanak, hajnalra amikor már a téveszmék és az alkohol kellőképpen kihozták egymásból a maximumot, a nemzeti rockerszatyorból előbújhat végre Szálasi a nemzetvezető porondmester. Cirkuszi óbégatás, dohányfüst és sörpuccsszag elegye terjeng a levegőben egészen addig amíg el nem fogy a sör. Mikor bezár a kocsma, a hazafele vezető utat diadalittasan végighugyozzák, végigokádják. Másnap a csavargyárban a futószalag mellett fájó fejjel már nem akarják visszafoglalni Trianont, Kanadát az önbecsülésüket, érdekes módon.
Nyilván egy jóérzésű magyar sem vitatja, hogy a 1920-as országhatárok meghúzása igazságtalanul történt, azt viszont be kell látni, hogy egy kocsmanácinak nemzeti tragédiánk csak egy meghitt ürügy az elfojtott gyűlölete kiélésére és szimpátiakeresésre. Ürügy a gyűlöletre mindenhol van, ahol az ember keres ott talál. Demagóg 1bites droidokról van szó, akik megtalálják feladják identitásukat és a kritikus gondolkodás képességét a módosult közösségtudatért. Olyan mint a vallás/szekta, csak itt a gyűlölet és történelmi felsőbbség az összetartó erő, jelentsen ez bármit is.
Nemzeti radikálisok a huliganizmus árnyékában
Bizony nem minden ember gondolkodásra született, valaki elvárja, hogy egy életen át irányítsák, nincs más vágya, csak a tömeggel mozdulni, átszellemülve. A huliganizmus lehetőséget enged békeidőben a háborúk szenvedélyével és indulatával túlfűtött egyéneknek idegsokkos vadbarmoknak, hogy a politikától viszonylag elvonulva egymás közt rendezzék a konfliktusokat. A "mi" és "ti" tudat, a háborús bajtársiasság romantikája tömegeket képes elragadni, bizonyos embereknek békeidőben is szüksége van erre. És a szükség nagy úr! Claudiusnak például mindig szüksége volt sisak nélküli szettben harcoló trák gladiátorokra, mert nekik jobban rá lehetett látni az arcukon kiülő szenvedésre haláltusájuk közben. Emberek és igények.. most mi van abban?
Miért veszélyes a huliganizmus? Túlzás lenne annak nevezni.
Kivéve olyan gazdasági helyzetekben, amikor egyre több a becsődölt magánélet, egyre kevesebb a sikerélmény, az emberek felelőtlenül adósságba verték magukat, és egy politikai irányzat új világrendet/alternatívát kínál.
Úgy kell elképzelni a nemzeti radikálisokat, mint egy gyulladást a szervezetben. Akár mi is legyen a tünetek okozója, egy autoimmun sáskajárás végezhet az egész társadalommal. Gondolom senki sem akar belháborús helyzetet és kijárási tilalmat félkatonai képletek miatt, akármilyen szarul is megy a gazdaság.
Jó, de ha támad a Mars, kit küldünk a határra? Ha mindenképp kocsmanácikat akartok a határra küldeni akkor bevetés előtt talán azért megérné kiképezni leitatni őket.
Hát ők volnának a kocsmanácik: egy diktatúráról álmodozó elvakult iszákos összeesküvéselmélet-gyártó csürhe, potenciális háborúsbűnösökkel, vékonyszájú szadistákkal de leginkább nagyotmondó juhászokkal és szájkaratemesterekkel, akik jobban tennék ha egy pecabot mellett üldögélnének a susnyásban.
Jobb helyeken ilyeneket egyetlen jóérzésű ember sem fog támogatni, de jobb helyeken az embereknek általában van vesztenivalója és ez a vesztenivaló már a politika felelőssége. A magánember felelőssége az erkölcsi tartás, és ha az nincs, legalább annyi legyen, hogy sose hagyjunk primitív kollektivista vandálokat dirigálni, mert abból még soha semmi jó nem sült ki a történelem folyamán.
A magyar választás:
Egy egészséges társadalomban egy szélsőséges párt csak pattot adhat magának, mert végül az őt életrehívó elemek határozzák meg a politikai korlátait. Senki sem szeretné az otthonát vadállatok kifutójává alakítani. Azért, hogy ne jelenhessen meg a kritikus tömeg, és lázongó szélsőséges árulók ne szolgáltathassák ki civil szabadságjogainkat egy önkényuralmi rétegnek csak egy dolgot tehetünk:
???
